Petróczy István volt az Osztrák-Magyar Monarchia első magyar nemzetiségű katonatisztje, aki repülőgéppel a levegőbe emelkedett. Petróczy ezredest azonban nem csak ez a tény, hanem a katonai repülés fejlesztéséért tett páratlan erőfeszítései is kiemelik kortársai közül. A felvidéki születésű katonatiszt élete utolsó éveiben kerületünkben lelt otthonra.
Petróczy István Felvidéken, Garancspetrócon született 1874. január 3-án. 11 évesen Kismartonba költözött, ahol 1885–1889 között kijárta a katonai alreáliskolát, ezt követően Morvaországban elvégezte a katonai főreáliskolát is. 1892–1895 között a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián tanult és hadnagyi rangot szerzett. 1898-ban Bécsbe helyezték át, majd 1902 áprilisában a „Katonai Légjáró Intézet”-hez vezényelték és itt elvégezte első légi tanfolyamát.
A bécsújhelyi városi tanács 1909 júniusában úgy döntött, hogy a város szomszédságában egy repülőgép-hangárt kell kialakítani. A terület egyúttal repülőtérként is szolgált az akkoriban megjelent polgári és katonai motoros gépek, léghajók számára. A hadsereg ballonos részlegét átszervezték Katonai Léghajózó Részleggé, Petróczyt ide helyezték át 1910. február 2-án. A bécsújhelyi repülőtér parancsnokává 1910 végén nevezték ki. A következő évben katonai repülőiskolát indítottak, ennek a parancsnoka is Petróczy százados lett.
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Petróczy előbb Krakkó fölött, majd Szerbiában vett részt légi bevetéseken. 1915 szeptemberében törzstisztként ismét a bécsújhelyi repülőtér parancsnokává nevezték ki és feladatul kapta egy repülőtiszt-képző iskola megszervezését is. 1916 őszén Galíciába vezényelték, ahol megszervezte a légi fényképészeti osztályt és maga is több felderítő bevetésen vett részt. 1917 júliusában a hadsereg Repülőarzenáljának parancsnokává nevezték ki. Feladata a Monarchia repülőiparának felügyelete, az új repülőszázadok felszerelése és teljes körű ellátása lett. Nevéhez fűződik az Osztrák - Magyar Monarchia katonai pilótaképzésének beindítása, az első magyarországi katonai repülőtér létrehozása és 1918 után a magyar repülés és légoltalmi rendszer felépítésének elindítása is. Az 1937 decemberében megalakult Légoltalmi Liga ügyvezető elnökeként sokat fáradozott azért, hogy az emberek felismerjék az óvóhelyek építésének a fontosságát és megtanulják a légoltalom alapelveit. Ennek köszönhetően jóval kevesebben vesztették életüket a II. világháború alatti légitámadásokban.
Petróczy István életének legnehezebb időszaka 1948-ban jött el. A kommunista diktatúra megfosztotta ezredesi rangjától, még nyugdíjat sem kaphatott. Alkalmi munkákból, nyelvtanításból próbált megélni feleségével. Ekkor már a XI. kerületben, a Budafoki út – Lágymányosi utca sarkán álló társasházban laktak. Felesége 1957 márciusában, ő maga öt hónappal később, 1957. augusztus 9-én hunyt el. Temetésére azonban csak 1957. október 4-én került sor. A sírhelyet nem gondozták, csak a diktatúra bukása, az 1989-es rendszerváltás után fordult ismét felé a figyelem. Az utókor kései elismeréseként 2010. augusztus 9-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben katonai tiszteletadás mellett temették újra Petróczy István és felesége földi maradványait. Az eseményen Dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium akkori parlamenti államtitkára mondott emlékbeszédet.
