Ha visszaemlékezünk a magyar labdarúgó válogatott utóbbi évtizedekben nyújtott teljesítményére, ami után jelenleg örvendetes felívelésnek lehetünk tanúi, szinte hihetetlennek tűnik, hogy volt olyan futballistánk is, akit négyszer jelöltek Aranylabdára (magát a díjat egyetlen magyar, Albert Flórián nyerte el). Az illető nem más, mint kerületünk egyik büszkesége, Grosics Gyula.
Grosics Gyula kivételes képességű kapus és tiszteletre méltó jellemű magyar hazafi volt, akit édesanyja eredetileg papi pályára szánt. Sikerekben bővelkedő sportpályafutását beárnyékolta, hogy a kommunista diktatúra rendszeresen vegzálta és megtiltotta számára, hogy kedvenc csapatában, a Fradiban játszhasson. Grosics Gyula Újbudán lakott, díszpolgárunk volt, napjainkban pedig iskola és szobor őrzi emlékét.
Az Aranycsapat legendás kapusa 1926. február 4-én született Dorogon. Tizenhárom évesen a helyi csapatban kezdte sportpályafutását. Édesanyja papnak szánta, ezért kapusként az ő kedvéért öltötte magára híressé vált tiszta fekete szerelését, ami miatt később a szurkolóktól a Fekete Párduc becenevet kapta. 1947-ben a MATEOSZ (Magyar Teherfuvarozók országos szövetsége), majd a Teherfuvar SE csapatában folytatta pályafutását. Klubcsapata államosítása után bevonultatták, 1950-ben pedig a Budapest Honvédbe igazolt (pontosabban az elvtársak oda vezényelték).
Grosicsnak mindig kereszt lógott a nyakában, ráadásul nem volt hajlandó az elvárt összegben békekölcsönt jegyezni, ezért a Rákosi-rendszer hamar „kipécézte”. 1949-ben „disszidálási szándék” vádjával őrizetbe vette a rettegett ÁVH. Egy évre eltiltották a címeres mez viselésétől, de 1950 májusától már az Aranycsapat alapembere volt. 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a magyar válogatott kapuját. Az 1952-es helsinki olimpián nem találtak legyőzőre. Később három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) is szerepelt. Természetesen ő védett az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadal alkalmával is. Az 1954-es, vesztes berni világbajnoki döntőn szintúgy. Az elbukott finálé után hazaárulással (!) vádolták. Kis híján börtönbe került. Később a Tatabánya kapusaként folytathatta pályafutását. 1964-ben visszavonult, mert a kommunista sportirányítás nem engedélyezte, hogy a Ferencvároshoz igazoljon.
A kommunista diktatúra bukása után a sors elégtételt szolgáltatott számára: 82. születésnapján, szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta őt az FTC. 2008. március 25-én debütált a zöld-fehérek színeiben. Az angol Sheffield United elleni mérkőzésen egy hazaadás után, a nézők vastapsa között vonult le a pályáról.
Grosics Gyulát hat alkalommal hívták meg a világválogatottba, négyszer jelölték Aranylabdára. 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1994-ben a Halhatatlanok Klubjának lett tagja, 1995-ben MOB Olimpiai Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 1996-ban a Magyar Örökség díját vehette át. 1998-ban megválasztották az évszázad legjobb magyar kapusának, 1999-ben pedig a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé választották. 2009-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2011-ben a Nemzet Sportolója lett. 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el Budapesten.
2008-ban a Bikszádi úton található Budai Sport Általános Iskola felvette a nevét, 2018-ban pedig egészalakos szobor őrzi emlékét a Bikás parkban.
Források:
https://dlsz.hu/grosics-gyula-fekete-parduc-kapus-1926-2014
Fotó forrása: Blikk, Korponai Tamás
