Kerületünkben született és e városrész több pontján is lakott az a csodálatos szépségű, rendkívül tehetséges színésznő, aki a Horthy-korszak legünnepeltebb filmsztárjának számított, és miután a kommunisták elűzték Magyarországról, az emigrációban is küldetésének tekintette a magyarságtudat erősítését. A magát mindig is deklaráltan konzervatív, jobboldali világlátásúnak valló színésznőre, Szeleczky Zitára emlékezünk.

Szeleczky Zita 1915. április 20-án született Budapesten, Szeleczky Emánuel és Négyessy Amália leányaként. Református nemesi családból származott, őseinek a Borsod vármegyei Nekézsenyben volt földbirtoka. Eleinte a Budafoki út 10/C. szám alatt laktak. 1932 tavaszán Zita tagja lett a Lágymányosi Református Színkörnek. Édesapja ugyanebben az évben elvesztette állását. A család a Budafoki útról a Verpeléti út 24.-be, egy földszintes lakásba költözött.

A kis Zita kiváló tornász volt, a Testnevelési Főiskolára akart felvételizni, és az olimpián szerette volna hazáját képviselni. Végül a színészi pálya mellett döntött. A Magyar Királyi Színiakadémiát 1937-ben végezte el. Már utolsó éves hallgatóként, 1936-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett, diplomájának kézhezvétele után azonnal szerződtették. Ekkoriban költöztek édesanyjával és testvéreivel a XI. kerület egy másik részébe, a Kende utca 16. szám alatti házba.

A rendkívül vonzó fiatal színésznő villámgyorsan meghódította a közönséget és a szakmát egyaránt. A harmincas évek végétől 1944-ig színpadnak és filmnek nem volt nála ünnepeltebb csillaga.

1942-ben úgy összeveszett Németh Antallal, a Nemzeti Színház vezetőjével, hogy távozott és a Madách Színház tagja lett. Magyarországon utoljára Budapest ostroma alatt, 1944. december 10-én lépett színpadra Gárdonyi Géza Annuska című színművének címszerepében. 1945 márciusában nyugatra menekült a „szélsőjobboldalinak”, „nemzetiszocialistának” bélyegzett színésznő. Magyarországon a szovjetek által megszállt országrészben már 1945 januárjában megkezdte működését a Magyar Művészek Szabad Szakszervezetének Budapesti Nemzeti Bizottsága, amely közzétette azon művészek listáját, „akik hazafiatlan, náci, antidemokratikus és áruló, valamint háborús uszító magatartásuknál fogva a mozi vásznán semmiféle tevékenységükkel nem szerepelhetnek”. A névsorban Szeleczky Zita is szerepelt. 1945. május 4-én napvilágra került a háborús bűnösök második listája is, amelynek egyik pontjában felsorolták azokat, akik ellen a vád a háború fokozottabb mértékben való folytatása volt, és a nyilas (fasiszta) mozgalom segítése érdekében szellemi tevékenységet fejtettek ki. Erre is rákerült Szeleczky neve. A fő érv ellene az volt, hogy az ország német megszállása, 1944. március 19-e után a rádióban a háború folytatására buzdított, járta a frontot és hadikórházakat. A Népbíróság távollétében, 1948. február 7-én jogerősen háromévi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte népellenes bűntett, háborús uszítás miatt. A vádpontok között egyébként többek között az szerepelt, hogy esküvőjén díszmagyart viselt…

Ausztriában, majd Olaszországban élt, 1948-ban Argentínába emigrált. Olyan színész-óriásokkal volt kint, mint Páger Antal, Hajmássy Miklós és Vaszary Piri. Buenos Airesben alapító tagja volt az Argentínai Magyar Nemzeti Színháznak. Az észak-amerikai és dél-amerikai magyar emigráció számára fáradhatatlanul végezte misszióját: küldetésnek tekintette a magyar kultúra terjesztését, a magyarságtudat fenntartását.

1956 őszén drámai üzenetben kérte a világ asszonyainak segítségét a magyar forradalomnak. A szózatot követően éhségsztrájkot folytatott. Az éhségsztrájk végeztével az argentin rádió felkérte őt egy több hónapos Magyarországot bemutató spanyol nyelvű sorozatra. Attól kezdve önálló műsoros estjeiben fontos szerep jutott az 1956-os forradalomról való megemlékezésnek is.

1962-ben Los Angelesbe költözött, itt élt Magyarországra történő visszatelepüléséig.

1993-ban az emigrációban kifejtett kultúrmunkájáért a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetésben részesült. Abban az évben kezdeményezte az 1948-as népbírósági ítélet felülvizsgálatát. 1994-ben a Legfelsőbb bíróság felmentette a vád alól. Az indoklás szerint Szeleczky Zita a hadba indulók buzdításakor nem valósított meg bűncselekményt, művészi tevékenysége természetes velejárója volt egy hadban álló országnak. Véglegesen 1997-ben települt haza. 1999. július 12-én hunyt el. Augusztus 1-jén a Kálvin téri református templomban búcsúzott tőle sok ezer rajongója és tisztelője. A családi sírboltban, Nekézsenyben helyezték örök nyugalomra.

 Források:

https://www.origo.hu/kultura/20210131-szeleczky-zita-portre.html

https://m.mult-kor.hu/budapest-ostroma-idejen-is-a-szinpadon-volt-szeleczky-zita-20210420