Aki a Balaton, Győr vagy éppen Ausztria felé autózik, minden bizonnyal számtalanszor elhaladt már a Budaörsi út 49-51. szám alatt található Petőfi Sándor-Laktanya jellegzetes épülete előtt.

Budapest, sőt, Újbuda férfi lakosai közül pedig rengetegen (köztük e sorok szerzője is) úgy emlékeznek a hatalmas kaszárnyára, mint arra a „rettegett” helyre, ahol sorozáson jártak. Kevesen tudják azonban, hogy e több, mint százeves falak között egykoron sokkal félelmetesebb eseményekre is sor került…

A laktanya a XI. kerület Sas-hegy városrészében, a Budaörsi út, Brassó út és Töhötöm utca által határolt telken épült Magyar Királyi Honvéd Gyalogos Laktanya néven 1912-1913- ban. 1916-ban kapta a IV. Károly Király-Laktanya nevet. A Tanácsköztársaság idején természetesen nem menekült meg az átnevezéstől: egy rövid időre a Bebel laktanya nevet viselte August Bebel német marxista politikus iránti tisztelet jeléül…

Az első világégés során számos harcban részt vett budai 2. gyalogezredet 1921. május 25-én hozták létre, egyes részei a Budaörsi úti laktanyába kerültek.
A második világháború végén, miközben a Dunántúlon még javában folytak a harcok, a hazánkat megszálló Vörös hadsereg támogatását élvező kommunisták a fővárosban és a keleti országrészben létrehozták az első internálótáborokat, ahova rövid időn belül több tízezer ártatlan embert hurcoltak el. Az első perctől fogva kommunista irányítású politikai rendőrség államigazgatási kényszerintézkedésként 1945 tavaszától fogva alkalmazta az internálás intézményét, mely rövid időn belül a kommunista párt egyik legfőbb eszköze lett a hatalmára nézve veszélyesnek vélt társadalmi csoportok és személyek félreállítására. A Horthy-rendszer elitje (katonatisztek, köztisztviselők, tanárok, orvosok, stb.) mellett a papság és a parasztság is Rákosiék célkeresztjébe került. Az internálás elrendeléséhez akár egy rosszindulatú megjegyzés is elegendő volt.

Csak Budapesten nyolc és tizenöt között váltakozott az internálótáborok száma. A táborokat 1946 őszén centralizálták, eleinte öt tábort jelöltek ki az országban, aztán ez háromra csökkent. Mire azonban a rendelet végső szövegezése megtörtént, addigra már csak egy nagy, központi tábor maradt: a rettegett Buda-Dél, a mai Petőfi-laktanya (Petőfi Sándor nevét 1947-ben vette fel a laktanya).

1945-ben még nők, férfiak és gyerekek (!) is voltak Buda-Délen, és nem csak politikai, hanem köztörvényes okokból fogvatartottak. Amikor a táborokat központosították, akkor ez a helyzet megváltozott. Onnantól fogva már csak ténylegesen politikai alapon és különböző vélelmezett vádak alapján internált a politikai rendőrség. Akiket felmentettek a népbíróságok, azok is tömegével kerültek az internálótáborba, ugyanis, ha a politikai rendőrség úgy gondolta – és többnyire úgy gondolta –, akkor oda küldött mindenkit, akit politikailag veszélyesnek tartott.

Az internálás eredetileg minimum hat hónapig tartott, melyet háromszor lehetett meghosszabbítani. A rövid időn belül hírhedtté vált Buda-Dél internálótáborban uralkodó embertelen állapotokat személyesen Mindszenty József bíboros is felmérte: több személytől és több helyről is informálódott, ő maga is bent járt nemegyszer a táborban. Többször írt levelet a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez és az igazságügy-miniszterhez az internáltak embertelen elhelyezését, bánásmódját és a táborok túlzsúfoltságát illetően. Ezekre a kérelmekre, beszámolókra megnyugtató választ nem kapott.

Így épült fel a Buda-Délen kialakított internálótábor:

Az I. ezredben voltak a műhelyek (asztalos, cipész, szabóműhely, iparművészek és festők).
A II. ezredben szállásolták el a nőket.
A III. ezredben szintén munkások voltak. Ide azok kerültek, akiket sokszor maga a táborparancsnok, osztott be oda. Itt tartózkodtak a konyhások, a mosodások, a belső udvar takarítói, a kórház és annak dolgozói.
A IV. ezredben kaptak helyet az „ápoltkezűek”, az értelmiségiek és a gazdaságiak.
Az V. ezredbe helyezték el a kitelepítésre váró svábokat, népi németeket, majd helyükre később az „intellektüellek” kerültek.

A tábor összlétszáma 4000-5000 fő között váltakozott. 1949. április-májusában átköltöztették a Buda-déli internálótábort Kistarcsára, amely átvette a Központi Internálótábor funkciót.

A laktanya jelenleg a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár állomáshelye. Falai mindmáig megőrizték a XX. század eleji kincstári épületek eklektikus stílusjegyeit.

 Felhasznált források:

https://gulag.neb.hu/internment

https://munkataborok.hu/hu/buda-del

https://vasarnap.hu/2020/02/20/magyar-gulag-kommunizmus-internalo-tabor-bank-barbara/

http://budapest100.hu/house/budaorsi-ut-49-51-2/

 Kép forrása: http://dka.oszk.hu