A háború után, amikor a pénz értéktelen volt és a varosban ténylegesen nem volt mit enni, a szebb napokat látott családok vidékre jártak és ékszereket, bundákat cseréltek krumplira, ha nagy szerencséjük volt, még húst is kaptak. Ekkor terjedt el a mondás, kiárulják a családi ezüstöt. De vajon ma tényleg ekkora a baj? Az újbudai önkormányzat (több más balliberális városvezetéshez hasonlóan) összességében 1,8 milliárd, azaz ezernyolcszáz millió forint értékű ingatlant ad el. Ennyivel csökken a kerület, tehát minden itt lakó polgár vagyona. De vajon kapunk e érte húst vagy legalább krumplit? Vagy egyszerűen felélik a holnapot a vélt vagy valós mai előnyökért? A hivatkozási alapjuk, hogy a járvány miatt óriási bevétel kieséssel kell számoljanak, és terveik megvalósításához pénz kell.

Valamikor 2010 környékén, a pénzügyi világválság kellős közepén, az ország IMF hitelben úszott, csődközeli állapotban volt a gazdaság és az önkormányzat is jelentős nehézségekkel küzdött. 2010-ben és 2011-ben komoly kihívás volt, hogy miként lehet az önkormányzatok és így Újbuda működését is finanszírozni.  Akkor a kormány rendkívüli erőfeszítésekkel rendbe tette az állam és az önkormányzatok finanszírozását. Mindenkitől komoly lemondásokkal járt ez a folyamat, de tudni, látni lehetett, hogy ha sikerrel vesszük az akadályokat, egyenesbe jöhetünk. Úgy országos, mint kerületi, városi szinten. Az állam átvállalta az önkormányzatok tartozásait, és ezzel jelentős financiális problémákat oldott meg az önkormányzati szektorban.

Az akkori városvezetés is választhatta volna azt az utat, hogy feléli a vagyont. Választhatta volna azt az utat, hogy minden marad ugyanúgy, eladjuk az ingatlanokat és megoldottuk a problémákat. De ahogy az állam is inkább visszavette az előző években kiprivatizált közműveket, ami megteremtette a lehetőséget a rezsicsökkentési folyamat sikerére, úgy az önkormányzat is inkább az invesztícióban, a fejlesztésben látta a kiutat, mert ez jelent tartós megoldást egy önkormányzat pénzügyi egyensúlyának megtartására.

Jövőre mitől lenne finanszírozhatóbb a rendszer, ha nem módosítunk rajta? Jövőre honnan lesz pénz? Az egyik jelentős gondolkozásbeli különbség a jelenlegi és a kereszténydemokrata vezetés között, hogy a mi logikánkban mindig benne volt a következő lépés. Mindig benne volt a jövő és nemcsak a jelen.

2010 után sok kompromisszummal és sok munkával ki kellett dolgozzuk azokat a rendszereket, amik fenntarthatóak, így lehettünk úrrá a nehézségeken. A balliberális gondolkozás ezzel ellentétben egy egyszeri nagyobb forrással tömné be a költségvetési lyukat. És itt a hangsúly leginkább az „egyszerin” van. Eközben minden megy ugyanúgy mint az elmúlt másfél évben. Laikus szemmel is jól látható, hogy körülöttünk megváltozott a világ.

Új kihívások, új feladatok, új problémák jelentek meg. Ezekre új válaszokat kellenek. Ha minden megy tovább, akkor mit tanultunk a covidból?

Sajnos az látható, hogy a városvezetőink vagy bátorság híján vagy tehetségüknél fogva nem mernek vagy nem tudnak hozzányúlni a rendszerekhez, hogy Újbuda életét hosszútávon működévé, finanszírozhatóvá tegyék. Így a megoldásuk mindig az lesz mint most: vagyont eladni. Csakhogy a családi ezüst előbb utóbb elfogy.